Előző cikkünkben pár szót beszéltünk a megfelelő csapat kiválasztásáról, mire kell figyelnünk, mik azok a tanácsok, amiket érdemes megfogadnunk, mielőtt döntést hozunk. Nekünk fontos az ügyfeleinkkel való kommunikáció és kapcsolattartás, szeretünk beszélgetni az emberekkel a saját tapasztalataikról, így elmeséljük a két legtanulságosabb történetet, amit Önök osztottak meg velünk.
Ágnes és József (Budapest)
„Pár éve történt, amikor szegény szüleim tragikus hirtelenséggel elhunytak. A temetés után, a hagyatéki tárgyalások végeztével megörököltük a szülői házat itt Budapest mellett egy kisebb településen. Boldog házasságban éltek, rengeteg szép emlék vette őket körül abban a környezetben, gyermekkorom sok élményét eszembe juttatva, amelyek mind meghatározták azt, aki ma vagyok. A számunkra nagyon kedves tárgyak elvitele után, rengeteg lom maradt, amivel hirtelen nem is tudtuk, hogy mit kezdjünk. Nekünk már volt egy kialakított életünk, egy lakásunk Budapest belvárosában, és nem volt szükségünk a szülői házból bútorokra, régi étkészletekre, szőnyegekre, a sok ott maradt ruhára. Csak a számunkra kedves kis emléktárgyakat vittük el, régi fényképeket, fali díszeket, képeket, így tényleg nagyon sok dolog maradt ott. Napokkal később egy villanyoszlopra kitéve találtunk egy hirdetést, amire csak annyi volt írva, hogy lomtalanítást vállalunk, és egy telefonszám. Felhívtuk, bár akkor még nem tudhattuk, hogy életünk egyik legrosszabb döntését hoztuk meg ezzel, de szerettünk volna a gyász után gyorsan túl lenni ezen a kellemetlen részen. Egy pár perces telefonbeszélgetés volt az egész, nem kérdezték meg, hogy mekkora mennyiségű lomról van szó, miket kell szállítaniuk, igazából semmire sem voltak kíváncsiak, csak arra, hogy hova kell jönniük. Elérkezett a megbeszélt nap, megérkezett egy pár fős csapat a lomok eltakarítására. Jelezte a vállalkozó, hogy két körben fogják elvinni a megmaradt dolgokat, és nekiláttak szelektálni. Első körben felpakolták a jó állapotban lévő bútorokat, a repedés és törésmentes edényeket, tányérokat, poharakat, feltekerték a sérülésmentes padlószőnyegeket, egy – két régi fali képet, csillárokat. A számukra még értékesnek látszó használati cikkek felpakolása után odajött az üzlettulajdonos, és közölte, az itt hagyott többi dologért a következő körben visszajönnek, majd kezünkbe adott egy nyugtát, amelyen a két fuvar összege volt látható, hogy egyenlítsük ki akkor az első fuvarral együtt a másodikat is. Jóhiszemű emberekként nem gondoltuk volna, hogy akkor hallunk a brigádról utoljára. Kifizettük az egész munkadíjat, kiválogatták a javát a hagyatéknak, majd soha többé nem tértek vissza. Telefonon próbáltuk többször is keresni a megadott számon, nem vették fel, és hiába kutakodtunk, az illető nevét és vállalkozását illetően senki nem tudott nekünk segíteni. Eltűntek, a sok kacatot, ami már semmire sem volt használható pedig ott hagyták.
Csalódottan, és kissé kétségbeesve kerestük a megoldást, ami egy ismerősünktől érkezett, mikor megadta a Ti elérhetőségetek. Nem hittük volna egy ilyen átverés után, hogy vannak még elhivatott emberek, de pozitívan csalódtunk! Az első találkozás alkalmával a cég tulajdonosa eljött, felmérte a terepet, hogy mekkora autóval készüljenek, hozzanak-e zsákokat vagy dobozokat magukkal, és kaptunk árajánlatot, amit el is fogadtunk. A megbeszélt időpontban pontosan érkeztek, látszott, hogy egy összeszokott csapat érkezett, igényes, jól szituált legénység, akik nagyon hamar végeztek a ház kitakarításával, mindent felpakoltak az utolsó szálig a teherautóra, majd a munka végeztével kellett csak a pénzügyeket rendeznünk.
Köszönjük nektek a segítséget, nagyon hálásak vagyunk ennek a társaságnak, és bátran ajánljuk titeket az ismerőseinknek! „
– Köszönjük a bizalmat! Ígérjük, nem változunk!
