Mindig szívesen vállaljuk azokat a munkákat amelyek gyerekekhez köthetőek. Így volt ez legutóbb is, amikor egy külvárosi zeneiskolától kerestek meg minket és kérték segítségünket a költöztetésben. Mint minden esetben most is egy előre le egyeztetett időpontban elmentünk terepszemlére, hogy alaposan felmérhessük mennyi kartondobozra lesz szükség a biztonságos szállításhoz.
Nem tudtuk először mire vállalkoztunk
Megbízónk elmondta, hogy náluk egy átlagos zeneiskolához képest itt több zongora van, mivel ők leginkább a pianinóra vannak szakosodva. Így már sejtettük, hogy most bizony ketten nem leszünk elegek.
A szállítás napján négyen érkeztünk. Első körben minden kisebb hangszert helyeztünk biztonsága saját tokjába, majd az általunk vitt kartonokba. Csomagoltunk hegedűt, furulyát és fuvolát, de volt még trombita, harsona és cimbalom is.
A nagy pakolás közepette egyszer csak gyerekhangra lettünk figyelmesek. Gyorsan körbeszaladtunk az iskola folyosóin, hogy megtaláljuk a hang forrását. Ugyanis ha esetleg még tanulók vannak az iskolában a költöztetést rövid időre szüneteltetni kell, mert mindenki számára a biztonság az első.
Pár perc után szembejött velünk az iskola igazgatója és meginvitált mindannyiunkat egy házi koncertre. Elmondása szerint a diákok szerettek volna egy utolsót zenélni a költözés előtt.
Igazán megható volt látni azt a rengeteg gyereket, ahogy teljes átéléssel játszanak zongoráikon.
Pianino költöztetés sem volt egyszerű
A rögtönzött előadás után már számunkra is csak a pianinók költöztetése volt soron.
Az elképzelésünknél jobban megizzasztottak minket az utolsó körök. Az épületben tizenöt tanterem volt és minden teremben volt egy-egy zongora. Mondanom sem kell, hogy a kilencedik forduló után már mi is kellőképpen szuszogtunk. De sikerült! Bepakoltunk mindent és útnak indultunk az új iskola felé.
Amikor megérkeztünk alig hittünk a szemünknek. Az összes kis tanuló, akik nem is olyan rég zenélt nekünk ott ült a bejáratnál és ránk várt. Mindannyian segíteni szerettek volna. Örültünk a szorgos kis kezeknek, de csak a dobozok kipakolásánál szóltunk nekik, így megőrizve a rendet és biztonságot.
Az utolsó pillanatok
Nem is kellett túl sok idő és már üresek is voltak az autók csomagterei. Minden szorgos kis kéznek megköszöntük a segítséget és elindultunk hazafelé.
Visszafelé az autóban arról beszélgettünk, hogy mennyire elképesztően nagy erővel bír a zene. Nem csak a hangulatunkra van pozitív hatással, de rendkívül jó csapatépítő is.
Bízunk benne, hogy több ehhez hasonló megbízásban is lesz részünk.
